Ezen a nyáron - becsatlakozva a már évek óta országos szinten szerveződő Vándortábor programba – kenu és bringatúrán vettünk részt közel 30-an az iskolából.
A helyszín a Körösök vidéke volt. Békéstől Szarvasig, több táborhelyváltással 70 km-t eveztünk a vízen, 82 km-t tekertünk a szárazföldön és ezt a hihetetlennek tűnő távolságot kisebbek és nagyobbak egyaránt, nem kevesen először fogva evezőlapátot is a kezükben, derekasan teljesítették!

Persze, ahogy kell, borulás is volt, de csak azért, hogy elmondhassuk, egy igazi vízivándornak ez sem jelent problémát és simán uralja a helyzetet.
A kronológiai sorrend a szárazföldi hadműveletekkel kezdődött, amelynek során feltérképeztük Békés települését, kiemelt figyelmet fordítva legjobb cukrászdájára is. Másnap Gyulára tekerve megálltunk a pósteleki kastély kies romjainál és a parkban elkerített állatokkal is üdvözöltük egymást, majd a városba érkezve bevettük a várat, annak minden szintjét elözönölve, melyről szablyákkal, kardokkal, páncélinggel felvértezett lovagfotóink is tanúskodnak. Természetesen a kastélyt sem hagytuk ki és hazaérkezve még maradt idő a holtágban fürödni és egy focimeccset is lejátszani.

Másnaptól szálltunk a Körös vízére négytagú legénységekre oszolva és gyürkőztünk neki az evezésnek. Időközönként összekapaszkodva a kenukkal megálltunk és nagyokat csobbantunk a vízben részben pihenésként, részben a tűző nap ellen védekezve így.
Először Köröstarcsa, majd másnap Gyomaendrőd lett az újabb táborhelyünk, ahol már vártak bennünket a nekünk felépített katonai sátrak. Ami ennél azonban sokkal határozottabb inspirálást jelentett az evezésben már kifulladni készülő legénység számára, az a szuper vacsora ígérete volt, ami maximálisan teljesítve is lett! Gyomaendrődön ráadásul egy remek délutánt töltöttünk a helyi termálvizes strandon kényeztetve elfáradt tagjainkat, izmainkat.
Az utolsó vízi megmérettetés volt egyben a leghosszabb távunk is, Szarvasig 31 km-t kellett leeveznünk. Közben olykor átalakultak a legénységek felfrissült összetételekkel segítve a hatékonyabb húzóerejét a csapatoknak. A víz gyönyörű volt és sima, gyakran gémek szálltak fel előttünk újabb lesállást keresve maguknak, de volt, aki jégmadarat is látott. A vízi pihenőknél találkoztunk néhányan egy különös élőlénnyel is, melyről utóbb kiderült, hogy mohaállatkák nagy családjához tartoznak és nem is olyan régen jelentek meg hazánkban is több folyóban.

Végső táborhelyünk Szarvas lett, ahol a tábor közvetlen a Körösparton feküdt, bármikori csobbanásokra alkalmat adva. Ezzel többen éltünk is, csak úgy repkedtek a fejesek, a gombócugrások egymás után.
A tábor - szép bekeretezésként – végül újra bringázással zárult, amikor eltekertünk az ország közepeként számon tartott helyre, a Pepi kert közvetlen közelében, de megnéztük a békésszentandrási vízduzzasztót is.

Mindent összevetve - voltak nehéz pillanatok, erőnk végét járó elfáradások, csüggedések, de ezeket messze felülírták a szépek és az emlékezetes jók, az egymást számontartások, egymásra figyelések, beszélgetések, belső lélekgyőzelmek.

Köszönet érte MINDENKINEK! Klassz csapat voltunk!